Quick(er) Calculations: How to add, subtract,

multiply, divide, square, and square root more

swiftly 1st Edition Trevor Davis Lipscombe download

https://ebookmass.com/product/quicker-calculations-how-to-add-subtract-
multiply-divide-square-and-square-root-more-swiftly-1st-edition-trevor-
davis-lipscombe/

Visit ebookmass.com today to download the complete set of

ebooks or textbooks
 We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebookmass.com
to discover even more!

Square of Sevens 1st Edition Laura Shepherd-Robinson

https://ebookmass.com/product/square-of-sevens-1st-edition-laura-
shepherd-robinson/

The Square of Sevens Laura Shepherd-Robinson

https://ebookmass.com/product/the-square-of-sevens-laura-shepherd-
robinson/

The DioField Chronicle Digital Artbook Square Enix

https://ebookmass.com/product/the-diofield-chronicle-digital-artbook-
square-enix/

The Ultimate Granny Square Sourcebook Joke Vermeiren

https://ebookmass.com/product/the-ultimate-granny-square-sourcebook-
joke-vermeiren/
Red Sea-Red Square-Red Thread: A Philosophical Detective
Story 1st Edition Lydia Goehr

https://ebookmass.com/product/red-sea-red-square-red-thread-a-
philosophical-detective-story-1st-edition-lydia-goehr/

3 Hours a Day: How Entrepreneurs Can Multiply Their Income

by Working Less and Living More Knolly Williams

https://ebookmass.com/product/3-hours-a-day-how-entrepreneurs-can-
multiply-their-income-by-working-less-and-living-more-knolly-williams/

Trail Guide to the Body: How to Locate Muscles, Bones, and

More eBook

https://ebookmass.com/product/trail-guide-to-the-body-how-to-locate-
muscles-bones-and-more-ebook/

How to Count Animals, More or Less Shelly Kagan

https://ebookmass.com/product/how-to-count-animals-more-or-less-
shelly-kagan/

Working Guide to Pump and Pumping Stations: Calculations

Simulations 1st Edition

https://ebookmass.com/product/working-guide-to-pump-and-pumping-
stations-calculations-simulations-1st-edition/
OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

QUICK(ER) CALCULATIONS
OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

QUICK(ER)
CALCULATIONS
How to Add, Subtract, Multiply, Divide,
Square, and Square Root More Swiftly

Trevor Davis Lipscombe

1
OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

3
Great Clarendon Street, Oxford, OX2 6DP,
United Kingdom
Oxford University Press is a department of the University of Oxford.
It furthers the University’s objective of excellence in research, scholarship,
and education by publishing worldwide. Oxford is a registered trade mark of
Oxford University Press in the UK and in certain other countries
© Trevor Davis Lipscombe 2021
The moral rights of the author have been asserted
First Edition published in 2021
Impression: 1
All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in
a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the
prior permission in writing of Oxford University Press, or as expressly permitted
by law, by licence or under terms agreed with the appropriate reprographics
rights organization. Enquiries concerning reproduction outside the scope of the
above should be sent to the Rights Department, Oxford University Press, at the
address above
You must not circulate this work in any other form
and you must impose this same condition on any acquirer
Published in the United States of America by Oxford University Press
198 Madison Avenue, New York, NY 10016, United States of America
British Library Cataloguing in Publication Data
Data available
Library of Congress Control Number: 2020948798
ISBN 978–0–19–885265–0
Printed and bound in the UK by
TJ Books Limited
Links to third party websites are provided by Oxford in good faith and
for information only. Oxford disclaims any responsibility for the materials
contained in any third party website referenced in this work.
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

To Kath
The sum that two married people owe to one another defies calculation. It is an infinite
debt that can only be discharged through all eternity.
Johann Wolfgang von Goethe, Elective Affinities Book 1, Chapter 9

For Mary, Ann, Clare, Therese, and Peter

“Dad watching you do math homework is like Michael Phelps watching you drown.”
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Preface

Multiplication is vexation
Division is as bad
The rule of three doth puzzle me
And practice drives me mad.
From an Elizabethan manuscript of 1570
(as quoted in Bartlett’s Familiar Quotations
15th and 125th Anniversary edition
(Boston, MA: Little Brown, 1980), p. 917)

Coffee shops crowd onto every city block, or so it seems. Some discern-
ing souls refuse to drink at such places. Instead, they purchase fair-trade
beans, grind them up, and use a French press to produce the life-giving
liquid. Others forego the brioche sold by supermarkets, preferring to
buy their baked goods from small craft bakeries.
What better way to accompany your hand-crafted coffee and crois-
sant than with artisanal arithmetic? Stow your computer and use the
most affordable and ecofriendly calculator you possess—your brain.
This book shows you how to carry out simple arithmetic—addition,
subtraction, multiplication, division—as well as how to square or to
find roots (square, cubic, and even quintic) quickly. Faster, in fact, than
you could walk across the room, find a calculator, put in the numbers,
and hit the big red button with a C on it. Or use your landline to call
your smart phone, find it, and get to the calculator function.
Why bother? I offer two different answers, neither of which is original.
First, “For those who believe, no explanation is necessary; for those
who do not believe, no explanation is possible,” which is variously
attributed, in chronological order, to Saint Thomas Aquinas, Saint
Ignatius of Loyola, and Franz Werfel—the script-writer for the movie
The Song of Bernadette. In this context, those who have fun frolicking with
formulas need no explanation for why they should attempt to carry out
fantastically fast arithmetic.
The second answer belongs to Sir George Mallory, who repeatedly
tried to climb Mount Everest, and who eventually died on its slopes.
When asked why he made so many attempts, Mallory replied “Because
it’s there”—a phrase often misattributed to Sir Edmund Hilary, who,
with Tenzing Norgay, first conquered the mountain in 1953. In other
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Preface vii

words, we should practice quick calculations simply because we can.

After all, international grand masters play chess not only against other
international grand masters, but also against the clock.1 Likewise, in the
cutthroat world of crossword competitions, it’s not sufficient merely
to complete, say, The Times or The New York Times puzzle—you have to
do so faster than everyone else does. So, why not calculate against
the clock? I hope this short book will be a step in that direction. As
a further incentive, every 2 years, the Weltmeisterschaften im Kopfrechnen
(loosely translated as the World Cup in Mental Arithmetic) takes place
in Germany. To give a flavor of the competition, events include adding
10 ten-digit numbers, multiplying 2 eight-digit numbers, and calendar
calculations (in which contestants peruse a list of dates from 1600–2100
and have 1 minute to state correctly on which day of the week they fell).
To provide a benchmark, the current World Record stands at 66 correct
answers in the allotted 60 seconds. As for calendrical calculations, see
“Interlude III: Doomsday” later on in this book.
Sir Edmund Hillary, together with Charles Lindbergh—the first per-
son to fly solo across the Atlantic—show that rapid mental mathemat-
ics can save your life. Hillary, as he reports in his book High Adventure,
pushed on to the summit of Mount Everest, but knew oxygen was run-
ning low. Everest (or Sagarmatha in Nepalese), rises 29,029 feet (8,840 m)
above sea level—although China and Nepal dispute the actual height of
the mountain, whose summit forms part of their border. Should he and
Tenzing continue, or retrace their steps down the mountain? Hillary’s
quick estimate convinced him to go on. They did so, and claimed the
honor of being the first two people to stand atop the world’s tallest
mountain.
Lindbergh had a similar predicament, requiring rapid aviation arith-
metic: did he have enough fuel to make it over the ocean? A wrong
answer would have spelled disaster. The 450 gallons (1,704 liters) of fuel
in his plane, he reckoned correctly, sufficed to power the Spirit of St. Louis
from Roosevelt Field, New York (now the home of a shopping mall) to
Paris, touching down at the Le Bourget Aerodrome on the evening of
May 21, 1927.

1 There’s a formula to rate chess prowess, the Elo rating system. If you play N
games, win W, lose L, and play opponents whose ratings sum to R, then your rating
is [R + 400 (W − L)] /N. As you can’t lose more games than you play, your score will
increase if you play only those people whose ratings are higher than 400.
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

viii Preface

There are practical benefits—less drastic than saving a life—in cal-

culating more quickly. In an era of timed multiple-choice tests, the
quicker you perform a particular mathematical operation, the more
time you can devote to the other questions. That’s why some sections
in this book are devoted not to exact answers, but to approximate ones. If
you can calculate an approximate answer swiftly to within a couple
of percent of the actual answer, that’s often sufficient to determine
which multiple-choice answer to select. Or at least that permits you
to eliminate a couple of answers, thereby increasing your chances of
plumping for the right one purely by guesswork.
Isaac Newton wrote that if he had seen further than anyone else, it
was because he had stood on the shoulders of giants. Likewise, mathe-
matical techniques to calculate quickly are not recent inventions. They
come from a variety of cultures and from across the globe. Western
scholars only recently began to pay serious attention to the mathemat-
ics of other cultures, giving rise to the subject of ethnomathematics.
Likewise, the history of mathematics reveals many different ways that
non-European cultures devised to multiply, divide, and extract square
roots, some of which are included in this slim volume. I am privileged
to give a glimpse into how other cultures have calculated, and hope
some readers may delve further into the topic. There are some fresh
techniques original to this book, however, such as the section on mul-
tiplying and dividing by irrational numbers and the entries on squaring
certain three-digit numbers.
I hope that Quick(er) Calculations achieves what the BBC sets out to
do: inform, educate, and entertain. By the end, I trust that you will be
able to compute answers to basic arithmetical problems far faster than
you have up to this point. Being able to do so may be of great help for
those still in high school, studying mathematics, physics, or chemistry.
It should also help those who have already entered into professions, who
are card-carrying scientists, engineers, accountants, and actuaries. I also
hope the book will familiarize you with, and give you more appreciation
for, those of different times and places who have devised ingenious ways
to calculate answers to questions we still pose today.

Trevor Lipscombe
Baltimore, Maryland
Feast of the Assumption of the Blessed Virgin Mary, 2020
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Acknowledgments

Another damned thick square book! Always scribble, scribble,

scribble! Eh! Mr. Gibbon.
William Henry, Duke of Gloucester,
after receiving volume II of Gibbon’s
Decline and Fall of the Roman Empire

My family is usually pleasant and peaceful. Except during the card game
“Pounce.” Intense competition takes control and, with the round com-
pleted, I’m invariably in last place. Something odd happens, though,
when we tot up the scores. Someone says, “Add on 30, take off 4,” or
something like it, poking gentle fun at the way I do math. One night,
after being drubbed yet again, the idea for this book pounced (bad pun
intended) upon me.
I owe thanks, then, to Quick Hands McGee, the Evens, and the Odds
(you know who you are) for serving as my inspiration. I also thank
them for all the times we’ve spent over the years enduring that most
unenjoyable of things, mathematics homework. It’s there that my kids
suffered while I did the whole “Take off 60, add on 3” routine, and
they put up with my oft-vented frustration that no-one teaches elegant
mathematics in grade school, middle school, high school. . . .
My own high-school mathematics teachers deserve a great deal of
thanks. John Evans and Ken Thomas of the Hugh Christie School in
Tonbridge, Kent, were always encouraging and helped steer me suc-
cessfully down the road to university. I hope this book does them,
and the school, proud, and helps their current and future students do
arithmetic more quickly.
My school report, from when I was 10 years old, asserts “Trevor must
be much more careful in Mechanical Arithmetic. He makes more care-
less errors than he should.” It turns out that what Miss Watson wrote
at Icknield Primary School in Luton several decades ago remains true
today. I am especially thankful, then, for Camille Bramall’s attentive
copyediting; she has graciously rooted out more careless errors than
I should ever have committed. Those that remain are my fault alone,
serving as sure signs I should have paid more attention to what Miss
Watson was trying to teach me.
My gratitude also extends to those laboring in the vineyards of Oxford
University Press, in particular Sonke Adlung and Katherine Ward, for
seeing something of merit in my efforts. I hope you will, too.
Visit https://ebookmass.com today to explore
a vast collection of ebooks across various
genres, available in popular formats like
PDF, EPUB, and MOBI, fully compatible with
all devices. Enjoy a seamless reading
experience and effortlessly download high-
quality materials in just a few simple steps.
Plus, don’t miss out on exciting offers that
let you access a wealth of knowledge at the
best prices!
OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Contents

Introduction xv
Challenge xvii

1. Arithmetical Advice 1
Take less time on your times table 1
The case of the crooked columns 2
Guess what? Make estimates 3
What’s the point? Extra zeros and decimals 3
The × factor 4
Shunting for show 5
How? 5
Try these 6
2. Speedier Subtractions and Sums 7
Subtract by adding 8
Two-step subtraction 8
Double-switch subtraction 9
Subtraction either side of an “easy” number 9
Two-step addition 10
Try these 11

Interlude I: The Magic of 111,111 13

3. Accounting for Taste: Calculating Columns Quickly 15
Adding numbers “mystically” 17
Adding columns without carrying 19
The pricing pandemic 28
Estimating columns of numbers 29
Try these 32

Interlude II: Checking, Check Digits, and Casting Out Nines 39

4. Quicker Quotients and Pleasing Products: Multiply and
Divide by Specific Numbers 43
Multiply or divide by 4 44
Multiply or divide by 5 46
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

xii Contents

Multiply or divide by 6 47
Multiply or divide by 7 48
Multiply or divide by 8 51
Multiply by 9 52
Multiply by 11 54
Multiply or divide by 12 56
Multiply by 13 57
Multiply by 14 57
Multiply or divide by 15 58
Multiply or divide by 15, 25, 35, or numbers ending in 5 59
Multiply by 16, 26, 36, or numbers ending in 6 62
Multiply by 18, 27, 36, or multiples of 9 62
Multiply by 19, 29, 39, or numbers ending in 9 63
Try these 65
Multiply by 21, 31, 41, or numbers ending in 1 66
Multiply by 32, 42, 52, or numbers ending in a 2 67
Multiply or divide by 75 68
Try these 69
Multiply by 111 71
Multiply or divide by 125 73
Multiply by 316 23 , 633 13 , and 950 73
Multiply by 999 or 1,001 74
Try these 74

Interlude III: Doomsday 77

5. Calculations with Constraints: Multiply and Divide
by Numbers with Specific Properties 81
Multiply two numbers, 10 apart, ending in 5 81
Multiply two numbers, 20 apart, ending in 5 82
Multiply a one- or two-digit number, less than 50, by 98 83
Multiply a one- or two-digit number by 99 85
Multiply a one- or two-digit number by 101 85
Multiply a one- or two-digit number, less than 50, by 102 86
Try these 86
Multiply two numbers that differ by 2, 4, 6, or 20 87
Multiply two “kindred” numbers 89
Multiply by 23, 34, 45, or numbers “remainder 1”
when divided by 11 90
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Contents xiii

Multiply by 24, 36, 42, 48, or numbers where one

digit is twice the other 90
Multiply two numbers (or square a number)
just under 100 92
Multiply two numbers (or square a number)
just over 100 92
Multiply two numbers either side of 100 93
Multiply together two two-digit numbers 94
Try these 94

Interlude IV: Multicultural Multiplication 97

Indian multiplication 98
Egyptian multiplication 100
“Russian peasant” math 101

6. Super Powers: Calculate Squares, Square Roots,

Cube Roots, and More 103
Square any two-digit number ending in 1 or 9 105
Square any number ending in 5 106
Square any number ending in 6 or 4 107
Square any two-digit number 108
Square any three-digit number with middle digit 0 or 9 109
Square any three-digit number with middle digit 4 or 5 110
Squaring, sort of. . . 110
Try these 112
Square roots, Babylonian style 113
Square roots, Chinese style 115
Square roots, Indian style 116
Square roots, French style 118
Find the square root of a mystery perfect square 121
Find the cube root of a mystery perfect cube 122
Find the root of a mystery fifth power 122
Try these 123
7. Close-Enough Calculations: Quick and Accurate
Approximations 125
Divide by 9 125
Divide by 11 127
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

xiv Contents

Divide by 13 128
Divide by 14 129
Multiply or divide by 17 130
Divide by 19 or 21 131
Divide by 24 or 26 132
Try these 133
Multiply or divide by 32, 33, or 34 134
Multiply or divide by 49 or 51 136
Multiply or divide by 66 or 67, 666 or 667, Newton’s
Universal Constant of Gravitation or Planck’s constant 137
Divide by 91 138
Divide by 111 139
Divide by 198, 202, and other multiples of 99 and 101 139
Try these 140

Interlude V: Approximating the Number of Space Aliens 143

8. Multiplying and Dividing Irrationally 149
√
Multiply or divide by √2 149
Multiply or divide by 3 151
Multiply or divide by the Golden Ratio 151
Multiply or divide by e 153
Multiply or divide by π 154
Try these 159

The Grand Finale 161

Further Reading 162
Appendix I: Calculating Doomsday 164
Appendix II: The Squares from 1 to 100 167
Index 169
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Introduction

The different branches of arithmetic—ambition, distraction,

uglification, and derision.
The Mock Turtle, Alice’s Adventures in Wonderland, by Lewis Carroll.

My mother—a formidable Londoner who lived through the Blitz and

who would delight in being described as a No Nonsense Person—had an
unusual way of telling time. If the clock showed 6:25, she proclaimed it
“Five and twenty past six.” Ten minutes later, naturally, she reported
the time as “Five and twenty to seven.”
My mum’s way to report time shows an insight. Namely, sometimes
it’s easier to break a calculation up into two steps, rather than one.
Rather than adding 25, instead add 20, then add 5. Dissolving a difficult
problem into two simpler ones lies at the core of accelerating your
arithmetic. Two other key ingredients—which, depending on your
viewpoint, are either trivial and obvious or deeply profound—is that
you can add 0 to any sum without doing any harm, or multiply any
expression by 1 without changing the outcome. Enigmatically, much
depends on what the 0 and the 1 happen to be. When presented with a
complicated sum, it may be easier to add 3 to it, to create a far simpler
addition, and then subtract 3 at the end. As 3 − 3 = 0, you have added
0—and thus have the same answer—but have made the calculation
quicker. Likewise, for some divisions, multiplying the top by 4 may
make life easier and, if you divide by 4 later on, you will have multiplied
by 4/4, which is 1, leaving the answer unchanged. All shall be revealed.
This book begins with a brief glance at how you may calculate
currently, and dispenses advice on how to improve both speed and
accuracy. Then comes a chapter devoted to additions and subtractions,
before turning to the accounting challenge of summing up long
columns of numbers at speed. From this follows a bird-by-bird guide,
so to speak, to multiplication and division by specific numbers. Some of
the tips and techniques hold for more than one number so, if you read
straight through that section, there will be some repetition. This is good
for making a point, but it also means that at any time you wish to learn a
technique for a specific number, you can simply go to the number itself
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

xvi Quick(er) Calculations

and see what to do. The next division (pun intended), deals with non-
specific numbers. Things such as “multiplying two numbers, both of
which are just over 100.” These lend themselves to impressing friends,
relatives, students, or even an audience (“give me two numbers, any
two numbers, between 100 and 110. . .”).
Practical applications for square roots abound, especially if you know
of Pythagoras’ theorem. This gives rise, then, to a chapter devoted to
finding the square root, approximately, of a given number. This section
also deals with another way to impress people, in that they can use
a calculator to square, cube, or raise to the fifth power any two-digit
number they choose, and you can divine that original number in a
matter of seconds using only your brain—often simply by inspection.
The book closes with some approximate ways to multiply and divide.
For example, to divide by 17, you can get fairly close (within 2 percent)
by multiplying the number by 6 and dividing √ by 100. There are also a
number of ways to calculate multiples of 2, the Golden Ratio, e, and
π. For more details, read on!
Scattered within these sections are interludes. These are digressions,
hopefully enjoyable, that touch lightly on the more technical mate-
rial in the book. They deal with supermarket check outs, determin-
ing what day of the week a particular date fell on (useful for those
mulling a run at the World Cup in Mental Arithmetic), and a look
at calculations through non-modern or non-Western eyes. The inter-
ludes also present a mathematical trick involving the number 111,111
and—always important—the ways to estimate the number of extra-
terrestrial lifeforms.
The challenge in writing a book on how to add, subtract, multiply,
divide, and find square roots is to do so in a way that it doesn’t end up
with the thrilling prose found in rental agreements or the instructions
that come with do-it-yourself furniture. Peppered within each chapter,
then, are a number of fanciful “applications.” These include the number
of people who accompanied King Henry VIII to France and took part
in one of history’s greatest binges, the Field of the Cloth of Gold; the
amount of bread consumed annually by the court of King Charles I;
the number of goals scored by Charlton Athletic during their years in
the Premier League; and the number of lines of poetry in Shakespeare’s
sonnets. While these are far-fetched, you can apply the methods in the
book to calculate the answers. Arguably more important, they show
that you can find opportunities, or excuses, to use quick(er) calculations
almost everywhere.
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

Challenge

The aim of this book is to help you calculate more quickly. To begin, I
invite you to rise to this challenge. Try the 25 questions below (26 if you
feel up to it), before reading the book, and see how long it takes. Once
you’ve read the book and learned the streamlined ways to calculate,
try them again to see how many seconds, or minutes, you have shaved
from your time. To help, sections of the book that may later assist you
are given in parentheses.
Pencil and brain sharp? Go!
1. 171 – 46 (Subtract by adding)
2. 1.27 + 0.98 (Two-step subtraction)
3. The birthdays of my family fall on the following days of the
month. Add them: 14, 17, 2, 23, 13, 20, 27 (Tallying in tens)
4. The first 10 Fibonacci numbers are 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55.
Add them (Adding numbers mystically)
5. One of my kids, preparing to run a marathon, kept a “jog log”
to track her miles. Over a 10-day period, she ran the following
number of miles each day: 8, 3, 2, 3, 9.5, 4, 4, 3, 2, 3. How many
miles did she run in total? (Cancel as you calculate)
6. 87 × 1.1 (Multiply by 11)
7. 4.1 × 1,800 (Multiply by 18)
8. 53 × 2.9 (Multiply by 19, 29, 39. . .)
9. 2,100 × 4.3 (Multiply by 21, 31, 41. . .)
10. 3,018/7.5 (Multiply or divide by 75)
11. 620 × 11.1 (Multiply by 111)
12. 9.5 × 130 (Multiply by 316 23 , 633 13 , and 950)
13. 8.5 × 75 (Multiply two numbers, 10 apart, ending in 5)
14. 430 × 0.98 (Multiply a one- or two-digit number,
less than 50, by 98)
15. 27 × 2.9 (Multiply two numbers that differ by 2, 4, 6, or 20)
16. 2,300 × 2.7 (Multiply two “kindred” numbers)
17. 940 × 9.7 (Multiply two numbers just under 100)
18. 1072 (Multiply two numbers (or square a number)
just over 100)
19. 792 (Square any two-digit number ending in 1 or 9)
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

xviii Quick(er) Calculations

20. 4.52 (Square any number ending in 5)

21. 39.12 (Square any three-digit
√ number with middle digit 0 or 9)
22. What, approximately, is 7.9 ? (Square roots—any style!)
23. What is the cube root of 175,616?
(Find the cube root of a mystery perfect cube)
24. What, roughly, is 130/1.7? (Multiply or divide by 17)
25. What, approximately, is 8π? (Multiply by π)
26. (Bonus) January 3, 1957 was a Thursday. The space race began
on October 4, 1957, when the Soviet Union launched the satellite
Sputnik. Which day of the week was that?
(Appendix I Calculating Doomsday)
 OUP CORRECTED PROOF – FINAL, 26/2/2021, SPi

1
Arithmetical Advice

2 + 2 in #Theology can make 5

A tweet on January 5, 2017 by Fr. Antonio Spadaro,
SJ, a close friend of Pope Francis, causing much head
scratching among mathematicians and theologians
In the end the Party would announce that two and two made
five, and you would have to believe it. It was inevitable that they
should make that claim sooner or later: the logic of their position
demanded it.
George Orwell, 1984

Before delving into the delights of quicker calculations, there are a few
pointers worth following. These will help speed things up and reduce
mistakes.

Take less time on your times table

Consider 7 × 9 = 63.
How did you read it? As youngsters, we often learn to recite our
multiplication tables along with other kids in the class. If so, you may
have chanted “seven times nine equals sixty-three.” True—but slow.1
Shred seconds from the time it takes to tell your times table by replacing
this laborious process with a question. “Seven nines? Sixty-three.” This
provides a golden opportunity to refresh your acquaintance with the
multiplication tables, but in this new format. There’s an added bonus:
Not only does the new way shave two syllables off the phrase, it’s also,
well, a new way to say it. In other words, you don’t have to repeat
your multiplication tables in the slow sing-song way that you may have
1 An early English arithmetic book from 1552, the anonymous An Introduction for to
Lerne to recken with the pen or wyth the counters accordynge to the trewe cast of Algorisme tells us “7 tyme
9 maketh 63,” so slow-paced multiplication is nothing new. The book, though, went
through eight editions, making it a sixteenth-century mathematical bestseller.
Visit https://ebookmass.com today to explore
a vast collection of ebooks across various
genres, available in popular formats like
PDF, EPUB, and MOBI, fully compatible with
all devices. Enjoy a seamless reading
experience and effortlessly download high-
quality materials in just a few simple steps.
Plus, don’t miss out on exciting offers that
let you access a wealth of knowledge at the
best prices!
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
borotvált képü gyóntató-atyákat látott, s most egyszerre egy
bajuszos ember állt előtte, azzal a prætensióval, hogy őt nőül vegye.
Elviselhetetlen gondolat.
Hiszen bajuszt és szakállt csak egyedül a szentek viseltek és a
próféták, a hogy az ájtatos képeken látható. De bajuszt magában,
szakáll nélkül, nézze bár végig a kalváriai stácziók minden képeit
valaki, senkinél sem fog találni, egyes egyedül Pontius Pilátus
hóhérlegényeinél. Azok vannak solo-bajuszszal festve minden ábráin
a passiónak.
A szenteket még csak lehet ájtatosan tisztelni, azokkal a bajuszos
és szakállas ábrázatokkal; de ugyan képzeljen magának valaki egy
olyan sacrilegiumot, hogy ha egyszer egy festő arra a bizarr ötletre
jönne, hogy urunk megváltónk, a Jézus ábrázatjáról a szakállt
elhagyva, azt pusztán bajuszszal tüntetné fel! Mindenkinek, a ki
rátekintene, egyszerre torkán akadna az imádság. Theudelinda
grófnő hallani sem akart többé a házasságról; ő Pontius Pilátus
hóhérlegényének a felesége nem lesz. A jegygyűrűket
visszacserélték, s az összeköttetésből nem lett semmi.
Igen természetes, hogy a világi mulatságokat is kerülte a grófnő,
nem volt rávehető, hogy bálba, szinházba járjon. Bűnös és frivol
mulatságok helyei azok.
Hanem azért arra sem határozta el magát, hogy az apáczafátyolt
felvegye; sőt inkább nagyon is erős követelései voltak a világ iránt.
Azt kivánta, hogy az egész világ alakuljon át olyanná, a milyenben ő
tudná gyönyörüségét feltalálni. És követelte a chaosztól, hogy
teremtsen neki egy olyan ideált, a milyennek ő alkotá agyában a
férfit; az legyen sima arczu, tiszta lelkü, csengő hangu, gyöngéd,
engedelmes, hű, bornemisza, nem pipás, nem kártyás, nem
veszekedő, érzelgő, szellemdús, türelmes, nyájas, szelid, ábrándozó,
otthonülő, ünnepmegtartó, kegyes, vallásos, szűz; azonkivül eszes,
olvasott, mindent tudó, nagy hírű, magas rangu, köztiszteletü,
czímeket, érdemrendeket viselő, loyalis, vitéz és gazdag; a mely sok
szép tulajdonság együtt és ilyen quantumban, meglehet, hogy
megvan valahol, csakhogy igen nehezen feltalálható.
Theudelinda grófnő a keresésben eltöltötte a legszebb idejét. És
pedig mentül jobban multak az évek, annál inkább követelő lett s
mentül magasabbra nőttek követelései, annál kevésbé talált azoknak
keretébe illő arczképet.
Bátyjának, Gusztáv herczegnek, volt rá egy észrevétele, mely a
grófnő lelki helyzetét legjobban jellemzi.
«Az én Theudelinda nővéremnek bajosan fogunk addig férjet
kapni, a mig valamiképen az œcumeni concilium el nem törli a
cœlibátust.»
Nem is kaptak.
A grófnő túlment a harmincz éven is s még sem talált ideáljára, s
a mellett abba a balhelyzetbe jött, hogy a világtól követelt, de a
világot úgy, a milyen az valóban, elfogadni nem akarta, s így sem a
kolostori lemondás, sem a világi élvezet között nem választhatott.
Az öreg herczeg meghalt, s végrendeletében Theudelinda
grófnőnek hagyományozá bondavári uradalmát, az ősi kastélylyal
együtt. A grófnő már több év óta oda menekült legörömestebb,
sértett ábrándjai közül. Életfogytiglani használatra volt az neki
hagyományozva, s testvérének, ki csak jogi birtokosa volt az
uradalomnak, semmi beleszólása abba, hogy a grófnő mit tesz-vesz
azon, a míg él.
Theudelinda grófnő bondavári magányában teljesen szabad
kifejlődést engedett bajusz- és szakállgyülöletének.
Ilynemü kinövések viselői láttávolába nem vetődhettek.
Később «a minori ad majus» a bajusz után az egész férfinem
számüzetett udvarából. Nem tűrt maga körül mást, mint nőnemü
cselédet. Szakácsa, kertésze, kuktája, fütője mind leány volt; belső
cselédei, szobalány, komorna, varrónő annál inkább. Mind leányok,
és nem asszonyok; férjhez menésre nála senkinek sem volt szabad
gondolni; a ki ily tilos hajlamokat árult volna el valami fejkötő után,
rögtön mehetett a háztól. Még kocsisa is fehércseléd volt,
kivételképen az özvegyi osztályból udvarképessé emeltetve. Ennek
az egynek, szintén kivételképen, meg volt engedve, minthogy női
viseletben a hintóbakon ülni nem illik, a hosszu kocsis-ködmenhez
férfikalapnak s még egy bizonyos öltözetfajnak viselése, melynek
megnevezésére angol hölgy «shoking»-ot kiált és elájul; melyet a
régi rómaiak nem viseltek, a skótok maig sem viselnek; mely pedig
épen történetünk éveiben jó Magyarországunkon fontos szerepet
játszott, az levén az alkotmányhűség és alkura ingadozás shiboletje
és látható jelvénye, hogy vajjon ez elmondhatlan nevü öltözetnek
szárait a csizmaszáron belül, vagy a csizmaszáron kivül viseli-e
valaki?
No tehát Örzsik asszonynak szabad volt ezt az állatot viselni, az
egyedülit az egész kastélyban. Örzsik asszony bort is ihatott és
pipázhatott is. Meg is tette.
Azonkivül volt azután még egy társalkodónője is a grófnőnek,
Emerenczia kisasszony, a ki tökéletes kiegészitő része volt
grófnőjének. A grófnő magas, szikár alak volt, finom vonásokkal,
fehér arczszinnel, csaknem keresztül látszó orral. Ajkai szokatlanul
pirosak s tökéletes kézijj formára metszettek, valaha szépek lehettek.
Sovány termete meghajolt és előre görnyedt; szempillái mindig
lankatagok. Sok évi megszokott mórikálás miatt nem egy egész arcz,
hanem két fél arcz, melynek mind a két fele más kifejezést és nem
udvariasság ugyan a fotograftól, de más ránczokat is mutat.
Hajfodrozata most is Karolina Pia menyegzője korából való, melylyel,
ha kitart egy pár esztendeig, épen megint belejön a divatba;
ruházata szintén azon kor feszes divatja szerinti: krinolin, rikiki,
bufándli, volán, vertügadin nem tűretik el senkin. És azután kezei
finomak, átlátszóak, reszketegek: egy könyvet felvágni a papirvágó
késsel képtelenek. Az egész alak túlideges, érzékeny; minden kis
zörejre felretten, görcsöket kap, rángásokba esik, és kitalálhatlan
ellenszenvekkel kínlódik bizonyos tárgyak, állatok, illatok,
mozdulatok, ételek, tapintatok iránt; egy macska láttára elájul; ha
testszinü virágot lát meg, felháborodik a vére; a puszta ezüstnek izét
érzi, azért kanalainak meg kell aranyozva lenni; ha valaki egyik lábát
a másikra teszi, azt kikergeti maga elől; le nem ül az asztalhoz, ha
kés, villa, vagy kanál egymásnak keresztbe van fektetve, s ha valami
bársonyfélét lát meg női környezetén, ideges rángásokat kap attól a
gondolattól, hogy ha neki véletlenül hozzá kellene érni a kezével
ehhez a borzasztó lágy és mégis ragadó, elektrikus és antipathikus
boszorkányszövethez!
Jó szerencse, hogy éjjel nem háboritja ideges rigolyáival
környezetét, akkor be van zárkózva legbelső szobájába s reggelig ki
nem nyitja az ajtót, ha a ház égne is a feje fölött.
Emerenczia kisasszony, kiről azt mondtuk, hogy tökéletes
kiegészitő része grófnőjének, először is azért kiegészitő része, mert
mindaz megvan nála, a mi a grófnőnél nincs. Emerenczia alacsony,
gömbölyü, kövér, hizott, feszes arcz, hanem szép fehérre festve,
mint a grófnőé. Pisze orr, mely titokban kedveli a burnótot.
Ruházata, hajbodrozata épen olyan, mint a grófnőé, a feszes ruha az
ő termetén nincs minden humorisztikus kifejezés nélkül. És azután
épen olyan ideges, mint a grófnő. Kezei épen olyan oly erőtlenek egy
könyvet felvágni; szemei épen oly érzékenyek a világosság iránt,
ellenszenvei épen oly számosak, s idegei épen oly készek
mindennemü rángásokra és ájulásokra, mint a grófnőéi. Sőt e
tekintetben még előnye is van fölötte, mert a mint észreveszi, hogy
most következik valami, a mitől a grófnő meg fog ijedni, meg fog
iszonyodni, ő az ijedésben és iszonyatban egy perczczel meg tudja őt
előzni; előbb elkezdi a reszketést, az ideges elmeredést, mint a
grófnő, s legalább egy perczczel tovább birja a csuklást, mint a
grófnő, s ha az elájul az egyik pamlagra, ő végigájul a másikon, s ott
feküsznek egymással vis-à-vis, s elvégre is a grófnőnek kell előbb
magához térni.
Éjjel pedig rettenetes mély álma van Emerenczia kisasszonynak;
a grófnőtől harmadik szobában alszik, de oly mélyen, hogy
Theudelinda ugyan minden csengetyüzsinórt letéphet a nélkül, hogy
Emerencziát az ajtajához csalja. Ez is egyik neme az ideges
álomkórnak, mint Emerenczia állitja.
Egyetlen egy férfinak volt bejárása a bondavári kastélyba.
De mit mondunk? Dehogy férfi! Nem masculinum. A dogma
nyelvtana feltalálta a «neutrius generis» embereket. Ez a pap. Több
és kevesebb, mint a férfiunemen levő ember: lelki atya. Testileg
senkinek sem, lelkileg ezer embernek atyja.
Semmiféle emberszólást, csipkedést, gyanusitást se várjon tőlem
senki. Mahók plébános úr igen derék, tisztességes ember. Veszi a
hivatását úgy, a hogy az van: misézik egész ájtatossággal, keresztel,
kopulál, eltemet annak rendje szerint; éjjel is felkel, ha haldoklóhoz
hívják, s nem szidja érte a sekrestyést, hogy minek költi ki az ágyból,
mikor izzad? A huga, ki a házánál gazdasszonykodik, tiz esztendővel
öregebb, mint ő, s minden gyanusitáson felül áll. Plébános úr nem ír
a veszekedő hirlapokba polémiát; nem is olvassa azokat; kölcsön
néha elkéri a tiszttartótól a «Pesti Naplót». Ha a kántora
Péterfilléreket gyüjtött, azokat ő, egy forint megtoldással a maga
részéről, beküldi az «Idők Tanujá»-nak; hanem azért este csak mégis
összeül tarokkozni a lutheránus tiszteletessel, s a skeptikus
tiszttartóval. Sokat ád a jó pinczére, a baromfiudvarra; nagy méhész
és gyümölcsoltó. A politikában loyalis és középpárti; a mi falun
annyit jelent, hogy megszavazzuk a dohánymonopoliumot, de
magunk szűz dohányt szívunk; mert jó, mert van.
Az előrebocsátottakból sejtheti mindenki, hogy a tisztelendő úr ez
egész történet folyamán keresztül senkit megbántani nem fog. És
nekünk egyáltalán nem lenne utunkban soha, valamint hogy annyi
ezer emberséges falusi plébános nem volt utunkban ez ideig; ha
történetesen a bondavári kastélyba nem volna hivatalos mindennap
tizenegy órára a grófnőhöz gyóntatásra, melynek végeztével ott
marasztaltatik ebédre, s mindkét feladatának meg szokott felelni
becsülettel. Meg is látszik az ég áldása domboru termetén és kettős
tokáján, s mindig életpiros arczszinén.
 A tisztelendő úr pontos, hanem a grófnő nem az. A lelkiatya, a
mint üti a tizenegyet, ott kopogtat a társalgószoba ajtaján; de a
vékony «herein»-t csak Emerenczia kisasszony hangja fuvolázza elé
s a belépő üdvözlő mosolyára az ő mosolya felel vissza. Két
egymásra sütő tele hold!
– A grófnő még be van zárkózva szobájában, susogja Emerenczia
kisasszony, mintha félne, hogy a harmadik szobába is áthallatszik a
hang.
Plébános úr kezének kenetteljes mozdulatával s fél szemölde
felhuzásával int, hogy nem kell háborítani az igazak álmait.
S kivált az igazak toilettjét. Fenn van már ilyenkor a grófnő, de
öltözködik. Egyedül öltözik, nem bocsát senkit magához közel, míg
tökéletesen fel nincs hüvelyezve. Azért minden öltönye előlfüző.
Plébános úr az egyedüllét meglesetlen perczeit felhasználva,
tógája hátulsó zsebébe nyul s abból egy titkolva rejtegetett tárgyat
kimarkol s óvatosan széttekintve, ha nem nyit-e rájuk hirtelen valaki,
azt a kisasszony kövér markába nyomja, mit a kisasszony épen oly
sietve dug el ruhája zsebébe, s miután biztos helyre rejté, hálateljes
pukkedlivel fejezi ki néma köszönetét, melyre plébános úr épen oly
szótlanul válaszol udvarias kézmozdulattal, hogy minek a köszönet ily
csekélységért? Mely után Emerenczia kisasszony szemérmesen
félrefordul s a kapott titokteljes tárgyat óvatosan elővonva zsebéből,
annak belsejébe tekint, egészen közelvive azt orrához, s nagyot
sóhajtva belőle s a sóhaj szimatolása alatt gyönyörittasan emelve fel
szemeit félig az égre, félig a papra, ki viszont maga részéről balkeze
hüvelyk- és mutatóújjának hegyes összeszorításával igyekszik
ugyanazon eszmét kifejezni: «pompás! igen pompás!» Elvégre a
kisaszony jobb keze hüvelyk- és mutató-újját az említett titokteljes
tárgyba belemártva, azokat onnan orrának majd egyik, majd másik
nyilásához vándoroltatja, csendes extasissal szíván fel a mennyei
illatu spanyol burnótot.
 A plébános úr szokta ellátni a kisasszony burnótos szelenczéjét
igazi eredeti sárga spanyol burnóttal. Ez a plátói viszony létezik
közöttük. Két szagló műszer vágya egy közös ábránd után.
A sárga tubák különben nem ábránd. Kapni azt eleget,
fertályfontját bádogostól egy forint nyolczvanöt krajczárért a
trafikában; hja! de mi az a papok tubákjához képest? Az, a mi a
chartreuse a vutkihoz; a mi a grand vin de Cliquot a «Preszburger
mussirender»-hez. Ezt csak az érti, a ki studirozza.
Honnan veszik a papok e minden aromát egyesítő tubákot?
hogyan készitik? hol készítik? et caetera. Ezek mind oly kérdések,
miket liberalis embernek firtatni nem illik, ha tudnánk is, denunciálni
nem fognánk; annyi bizonyos, hogy birnak vele; egy legközelebb
meghalt püspök hagyatékában másfél mázsa találtatott e mennyei
porból, s az volt a boldogabb, ki kaphatott belőle négy latjával egy
aranyért. Ezt ismerve, senki sem fogja paradoxnak tartani Mahók
plébános úr azon mondását, melylyel egy káplánját kifizette, ki
megirigylé a jól élést tőle, hogy jól eszik, jól iszik, jó dohányt szí s
még az orrát is jó burnóttal tartja: «Bizony, fiam! csak még valamit
tudnék, a mit a fülembe is tömjek!»
E csendes «néz-a-néz»-t (vide: «téte-a-téte») megzavarta egy
sajátszerű csengetyüpendülés, melyre a grófnőhöz vezető ajtón egy
réztáblácska felnyilt, s annak elfordultával a tulsó felén levő tálczán
megjelent egy üres theás csésze.
Ez azt jelenté, hogy a grófnő megreggelizett.
Minden ajtaja a kastélynak úgy volt felszerelve, hogy azon
kisebb-nagyobb táblácskák nyiltak ki. A táblák rézből voltak, s az
ajtók kemény fából, sarkaikon vas ütközőkkel. A grófnő
hálószobájának ajtaja épen vert vasból volt, belül paplanszőnyeggel
béllelve. Férfi nem levén a háznál, a defensiv-rendszert kellett
tökéletesíteni, netaláni erőszakos betörések ellen. E rendszert
kiegészíté egy gépezet, mely a grófnő hálószobájában egy
lábnyomásra az ajtaja előtti padlót egy percz alatt velenczei
sóhajhiddá alakítja, s a vakmerő látogatót valami kijárástalan sötét
üregbe lecseppenti. Az alcovenből pedig egy villany-telegraf szolgál
fel a tűztoronyba, mely egy újjnak gyöngéd nyomására rögtön
félreveri a harangot, hogy veszély esetén a major és vadászlak férfi-
lakói rögtön segítségre siethessenek.
Emerenczia szobájában is ilyen villanygép csengetyüje ad jelt, s
az ajtón feltáruló forgfülke (tourniquet) jelvényezi, hogy ki hivatik?
A csésze azt jelenti, hogy a szobaleány jőjjön.
A könyv a társalkodónőt hivja.
Emerenczia tehát előbb beküldé a szobalányt. Az végezte dolgát.
Azután következett a második csendítés a könyvvel, akkor bement a
társalkodónő. Kis idő mulva az is visszajött, s ajtót nyitott a pap
előtt, ezt sugva neki:
«Látásai voltak az éjjel. Sok mondanivalója van.»
Kövessük a tisztelendő atyát a grófnő belső szobájába.
Ne tessék visszarettenni e gondolattól! Jelen lenni egy hölgy
gyónása alatt! Azok, a kik be merték járni velem a mammuth-
korszak kisértetes világát, ez ismeretlen régióba is követni fognak
merni, előre meg levén a felől győződve, hogy ha produkálok is néha
kisérteteket, azok igen dresszirozott kisértetek, s gondom van
olvasóim idegeire, midőn őket rejtelmes helyekre vezetem. Elvégre
mindent meg kell tudnunk!
 Tehát miután a pap gondosan becsukta maga után az ajtót,
odajárult a grófnő elé s kezet szorított vele. A grófnő egy nagy
karszékben ült s nagyon bágyadtnak látszott. Intett a papnak, hogy
üljön le az átellenben levő karszékbe.
– Ismét látta őket? kérdé a lelkész.
– Ismét, felelt a grófnő suttogó hangon. – Épen úgy kezdődött,
mint máskor. A mint az éjfélt ütötte a vártoronyban, lenn a mélyben,
mintha a kripták fenekéről jőne, megzendült a «de profundis».
Kisértetes, borzadályos ének. Hallatszott a pontificáló pap magán-
éneke; az antiphona, a khorus. És azután közben hangos kaczagás,
kicsapongó kiáltozás, asszonyi vihogás, pohárcsörgés, vad
gunydanára fordított éneküvöltés. Azután ismét a csendes, áhitatos
khorále. S az felváltva ment így tovább. Én karomba csiptem, hogy
nem álmodom-e? Itt a csipés foltja, nem álmodtam. Felkeltem. Meg
akartam felőle győződni, hogy ébren vagyok-e? Fogtam egy irónt és
egy hangjegy-papirost. És mikor egy világosan kivehető kadenczia
vagy accord abból a kisértetes danából felhangzott hozzám, a
papirra lekottáztam azt. Ime, itt van. Ön ért a hangjegyekhez.
A pap átfutotta a lejegyzett kisértetes accordot és mindjárt
ráismert: «Csicseri borsó, vad lencse! Fekete szemű menyecske!»
Ez bizony elég borzasztó nóta éjfél után a kripta fenekén.
– És soha sem hallotta a grófnő ezt a nótát azelőtt, parasztoktól,
a mezőn?
A grófnő neheztelő méltósággal felelt:
– Hát járok én olyan helyekre, a hol a parasztok dalolnak?
Azután folytatá az elbeszélést:
– Ime, ez világos tanujele annak, hogy ébren voltam. Nem is
lettem volna képes többé elaludni. Valami oly ellenállhatlanul hivott,
hogy menjek le magam is oda, a hol ezek a hangok hallatszanak.
Felöltöztem. Bizonyosan tudom, a fűzöld gros de Naples ruhám
vettem magamra, a pálma kashmir-szegélyzettel. Nem híttam
magammal senkit; aludt mindenki a háznál. Csodálatos bátorság
támadt szivemben; lementem egyedül a lépcsőkön a családi kriptáig.
A mint az ajtóhoz értem, annak kettős szárnya rögtön kétfelé tárult
előttem, s én ott találtam magamat ismét abban a társaságban, a
melyben annyiszor voltam már elhunyt családtagjaink között. Minden
emlékkő ki volt mozdulva helyéből, minden fülke üres. És azoknak
lakói ott ültek mind a hosszú asztal körül, mely a kripta közepén áll.
Ugyanazon öltözetekben, a hogy a czimerteremben arany rámáikban
festve láthatók, és mindenkit jellemzett elmult életének hivatása.
Érsek nagybátyám teljes ornátusban a kripta oltára előtt pontificált.
Grandaieulöm a kanczellár, az asztalfőn ült s az ország pecsétjével
nagy pergamenokmányokat pecsételt. Nagy onklim, a tábornagy,
pánczélban és allonge-parókával, parancsokat osztott, marschall-
botját csipejének támasztva. Ősanyám, Katharina, az udvarhölgy, ki
hódító szépség volt, most is folyvást forgatta szemeit és semmi más
nem mozdult arczán, csak e villogó, hódító szemek. És nagynéném,
Clementina, az ursulita fejedelemasszony, psalmodiákat énekelt
nagybátyámmal, mihez a khorust az elébb nevezettek képezték,
közbe-közbe.
– De hát a kaczaj? a vihánczolás? a gúnydalok? kérdezé a lelkész.
– Rátérek arra is. Az asztal alsó végén ültek további néhai
rokonaim. Fiatalon meghalt ős-niècem Clarisse, ki halálra tánczolta
magát, és egy nagyöcsém, ki hires fuvolázó volt; azután Ottó
nagybátyám, kinek szenvedélye volt a szerencsejáték s ki most is
koczkákat zörgetett egy bádog-kehelyben, s szitkozódott, mikor
vakot vetett. Azután egy ős unokahugom, ki menyasszonyfővel halt
meg esküvője előtti éjszakán, s most is koszorus fővel ült ottan. És
végre az asztal tulsó végén László nagybátyám, kinek arczképrámája
üresen van hagyva czimerteremünkben; számüzetve a család köréből
még a tizennyolczadik század elején.
– Akkor hogyan ismert rá a grófnő, hogy ő az? E kérdéssel vélte
megakaszthatni a vizio folyamát a lelkész.
 – Majd megmondom, szólt a tudás nyugalmával Theudelinda.
László ősöm kivált a családból, lázadó lett, eretnek lett, anathema
alá esett és megnótáztatott. Elfogatott, elítéltetett és lefejeztetett.
Azért nem is volt arcza a többiek között, hanem arcz helyett egy
halálfőt viselt a fején. Erre a halálfőre pedig ráismertem ekként:
László ősöm volt az első, ki az országba be merte hozni a pipázást,
daczára a király peremtorius parancsának; a miért is suppliciumakor
előbb a pipázók ellen hozott büntetés hajtatott végre rajta, keresztül
szuratván az orrán a pipaszár. Most pedig, midőn ott ült a többiek
között, ismét ott volt a csontfő fogai között a fatális nagy tajtékpipa,
a miből füstölt rémségesen, hogy tele volt dohányfüsttel az egész
kripta.
A pap meg volt felőle győződve, hogy ezt már csak álmodta a
grófnő.
– A két őshugom, az apácza és a menyasszony között volt egy
üres szék; nekem oda kellett leülnöm. A menyasszony mindig
divatról akart velem beszélni s dicsérte toilettemet; különösen zöld
gros des Naples ruhámat összetapogatá, magasztalva a kelmét.
Olyan hideg sugárzott ki az újjaiból, mikor hozzám ért. Az asztal
felső része zöld posztóval volt terítve, az alsó sárga selyem virágos
abroszszal. Ide alant lakomáztak, vigan voltak, kaczagtak, vidám
coupletteket énekeltek, odafenn az antiphona zsolozsmáit mondták,
s ez a kettő együtt olyan borzasztó volt nekem. Fáczánok,
császármadarak voltak a tálakban, épen meghagyott tollas fejekkel,
granátvillogásu bor a kelyhekben. Engemet kináltak étellel-itallal.
Sem ételnek, sem italnak nem volt semmi ize. Egyszer őshugom, a
menyasszony, mint ifju lánykák tréfásan tenni szoktak, odanyujt
elém, két újja közé fogva egy fáczán mellcsont sarkantyuját: «törjük
el, kedvesem, melyikünk megy hamarább férjhez?» Én megfogtam a
sarkantyu másik ágát, huztam, huztam s egyszer csak eltörött:
nekem jutott a nagyobbik fele. A menyasszony ős-hug kaczagott:
«Theudelinda megy elébb férjhez». Én pedig úgy pirultam. Ugy-e
bár, az nem illik, az ős szellemeknek ilyen frivol tréfákat űzni?
 A tisztelendő úr is úgy találta, hogy biz a megboldogultak más
foglalkozást is kereshetnének a tulvilágon, mint férjetlenül maradt
élő nőrokonaikkal fáczánfantomok sarkantyu-csontját tördeltetni.
– De a mi legjobban háborított, az László bátyám magaviselete
volt. Egyre kiabált, kaczagott, triviális dalokat üvöltött; káromkodott,
gunyolta a szenteket, a pápát, a sakramentumokat, a hölgyeknek
pironkodni való élczeket mondott, s orrlyukain keresztül fujta a
dohányfüstöt felém. Én ráztam a zöld selyem ruhám szárnyait, hogy
a füst rájok ne ragadjon; de úgy éreztem, hogy az mégis keresztül
járja azt. László ősbátyám rámfogta, hogy a nászjósló mellcsontot
eldugtam ereklye gyanánt zöld ruhám zsebébe. Én égtem a
szégyentől, mert igaz volt. De eltagadtam, azt mondtam, nem igaz.
Arra ő elkezdett esküdni oly pogányul, hogy a boltozat reszketett
bele, s verte az asztalt csontökleivel. Neveuim befogták a száját,
akkor a szemüregei beszéltek; megfékezhetlen volt. Szidta a
szenteket és a császárokat! Ekkor ősbátyám, az érsek, kiveté ellene
kezét elátkozólag; grandaieulöm, a kanczellár megpecsételé az
itéletet s ősbátyám a marschall, kivoná hosszu pallosát, s egy
ülőhelyéből leüté László bátyám csont-koponyáját. A fej oda gördült
lábamig, még akkor is fujta rám a füstöt. Arra elfutottam onnan.
A plébános látta, hogy itt egy hystericus álommal van dolga.
Csak az volt a különös, hogy ezt az álmot olyan sokszor újra látja
a grófnő, s a kezdete mindig ugyanaz.
– Még mikor levetettem is a zöld ruhámat, éreztem rajta a keserű
pipafüstöt.
– És hol van az a zöld ruha? Ha szabad ily tárgy után
kérdezősködnöm.
A grófnő némi kéjelmetlen feszengést árult el.
– Azt valóban nem tudom. Ruhatáram Emerenczia kisasszony
felügyelete alatt áll.
 – De hát, megengedi a grófnő e kérdést? nem itt vetette le
felöltönyét?
– Azt már nem tudom. Emerenczia kisasszony azóta járt idebenn,
talán tud felőle.
– Megengedi a grófnő, hogy behijjam a kisasszonyt?
– Rögtön itt benn lesz. – A grófnő kettőt csenditett a villany-
csengetyüvel, s arra bejött a társalkodónő.
– Kisasszony! szólt hozzá a grófnő; ön emlékezik a fűzöld gros de
Naples zubbonyomra, a pálmaszegélyzettel.
– Igen. A bő felöltő, japáni szabással, melyet bojtos
selyemzsinórral átkötve szokott viselni a grófnő.
– Épen az, mondá a grófnő. S hol van ez az öltönyöm?
– A ruhatárba van eltéve, magam akasztottam fel, és patchoulit
tettem az újjaiba, hogy a molyok a kashmir-szegélyzetet meg ne
rágják.
– Mikor tette ön oda?
– A mult nyáron.
A plébános kezdett mosolyogni. Most mindjárt meg lesz győzve a
grófnő a felől, hogy álom volt, a mit látott.
– S azóta nem volt rajtam ez a ruha?
– Egyszer sem, nem is viselhetné ilyen időben a grófnő, mert a
nyitott japáni újjak csak nyárra valók, mikor legmelegebb van.
– Lehetetlen!
– De hiszen meggyőződhetik felőle a grófnő; monda a plébános,
ha saját szemeivel megtekinti ruhatárát. Kinél áll a kulcsa?
– Emerenczia kisasszonynál.
 – Parancsolja a grófnő? – kérdé a kisasszony.
– Látni akarom, monda a grófnő, s felkelt helyéről és inte a
lelkésznek, hogy menjen vele.
Emerenczia kisasszony némi durczás szelességgel indult meg a
kulcscsomaggal csörömpölve s a mellékszobában egymás mellett álló
nagy faragványú czifra ódon szekrények közül egyet felnyitva, annak
szárnyait kitárá.
Legalább ötven selyem szoknya volt ott egymás hegyire-hátára
akasztva. A grófnő soha semmi ruháját idegen kézre nem hagyta
jutni. Profán emberi alak azokat meg ne szentségtelenítse.
E felaggatott öltönymuzeum tömegébe biztos tájismerettel
benyulva, előhuzá Emerenczia valahonnan hátulról a kérdéses fűzöld
ruha egyik lebernyegét, azokkal a kashmir pálmákkal a szélén.
– Itt van!
A pap már diadalmaskodott. De a grófnő, kinek túlérzékeny
idegei minden iránt fogékonyabbak voltak, mint más vastagbőrü
emberé, egyszerre elsápadt, megérzett valamit, reszketni kezdett.
– Vegye ön ki azt a ruhát onnan.
Emerenczia nagy dér-durral leakasztá azt helyéről, mint a ki meg
nem foghatja, mi köze lehet a gyóntató papnak a japonikával?
A grófnő kikapta azt kezéből s fejét félrefordítva, oda tartá a pap
elé.
– Szagolja ön!
A pap meg volt lepetve. Annak a selyemruhának valóban oly
kapadohány szaga volt, mintha fél éjjel valami tarokk-klubban lett
volna elfoglalva. Ezt érezte a grófnő már messziről.
– Nem pipafüstszag-e ez?
 – De bizony az.
Most még egy jutott eszébe a grófnőnek. Belenyult a fűzöld
selyem japonika zsebébe s a mit kivett belőle: az volt a kettétört
fáczán-mellsarkantyu.
– Hát ez?
A grófnő abban a pillanatban elájult és leroskadt egy karszékbe;
Emerenczia kisasszony nagyot sikoltott s elájult a másik karszékbe; a
tisztelendő úr pedig úgy megzavarodott, hogy egymásután három
falszekrényajtóba nyitott be, míg rátalált az igazi szőnyegajtóra, mely
a szomszéd-szobába vezet, hogy a cselédséget fellármázza.
Itt valami természetfölötti boszorkányság van a dologban.

AZ ALBUM ÉS LAKÓI.
Mahók tisztelendő úr e dohányfüst-járta szalüp rejtélyét nem
tartotta egészen a természet rendes törvényei szerint
megoldhatónak. Mind hivatalos állásánál, mind hajdankori
nevelésénél fogva nagyon illett hozzá, hogy az ördögi működés
jelenségeit komoly megfontolásra méltóknak tekintse.
Ebéd fölött nem szólt e tárgyról semmit Emerenczia
kisasszonynak. Csak ketten voltak az asztalnál. A grófnő szobájában
maradt, mint szokta rendesen, ha görcsös rohamai voltak, s tiszta
levesnél egyebet olyankor nem vett magához. Ebéd után hivatta
magához a szent atyát. Nyugágyán feküdt s nagyon ki volt merülve.
– Már most meg van felőle győződve tisztelendő úr, ugy-e bár,
hogy a mit elmondtam, az nem álomlátás?
– Valóban, kell valami szokatlan dolognak lenni benne.
– Jó, vagy rossz szellemek munkája-e ez? kérdezé a grófnő,
szemeit kenetteljesen emelve feltartott mutatóújja felé.
 – Ezt csak a kipróbáltatás mutatná meg.
– Minő kipróbáltatást gondol tisztelendő úr?
– Az egyházi megtisztítás kipróbáltatását. Ha jó lelkek azok, a kik
sírjaikat ekként éjente elhagyják, a szelleműzés ájtatos mondatainak
erejétől kell, hogy visszatérjenek itéletnapig tartó nyugodalmuk
helyére.
– És ha nem térnek vissza? kérdé a grófnő aggodalmasan.
– Akkor nem jó szellemek.
– Azaz: elkárhozottak! – szólt a grófnő csüggetegen. – Miről
lehetne ezt megtudni?
Mahók tisztelendő úrban a bevett fogalmak küzdeni látszottak az
egészséges ép kedélylyel. E kérdésre azt a bátor feleletet adta,
hogy:
– A legközelebbi éjjel én fogok virasztani a kastélyban.
– És ha hallani fogja ön azt a földalatti éneket?
– Akkor leszállok magam a kriptába a szentelt vizzel s eloszlatom
a kisérteteket.
A grófnő arcza felhevült.
– Én önnel fogok menni.
– Nem, grófnő. Nem ön fog velem jönni, hanem a sekrestyés.
– A sekrestyés! – kiálta fel a grófnő. – Egy férfi! Hogy jönne egy
férfi e kastélyba?
– Kérem, hisz én is az vagyok! – szabódék a plébános. – A
sekrestyésem épen ugy egyházi személy, mint én magam. Nekem
nélkülözhetlen assistensem minden szent cerimoniánál; ő viszi
előttem a lámpást, a szenteltviztartót, a tömjén-füstölőt, a
crucibulumot; az nekem minden szertartásnál nélkülözhetlen
emberem.
A grófnő nagy nehezen beleegyezett, hogy ma este,
kivételképen, a sekrestyés is bejöhet a kastélyba; de csak a
földszintre, az emeletre nem szabad feljönnie. Inkább a plébános úr
is megigérte, hogy odalenn marad a növényházban, midőn éjszakára
a lépcső rácsajtaja elzáratik.
Az egyezmény szerint este újra eljőtt Mahók tisztelendő úr a
kastélyba, a sekrestyés kiséretében, ki egy negyven év körüli férfi
volt, nyirott bajuszszal és nagyon rezes pofával.
A plébános úr a vacsorát is odafenn költé el, melynél a grófnő is
megjelent már, de nem igen evett semmit. A plébános úr is
étvágyhiányról panaszkodott. Emerenczia kisasszony is. Ez mind
nagy dolog.
Vacsora után rögtön hálószobájába vonult a grófnő; a lelkész
pedig lement a növényházba, a hol azalatt sekrestyése egy üveg bor
és pecsenye mellett azon fáradozott, hogy a vaskályhában ki ne
engedje aludni a tüzet.
A cselédségből senki sem volt beleavatva abba, a mik történni
fognak. A grófnő nagyon kérte a tisztelendő urat, hogy az ártatlan
hajadoni sziveket el ne rémítse ama földalatti jelenetek tudatásával,
mikről azok nem is sejtenek semmit. Egy sem hallotta még közülök
azt az éjszakai misemondást a kriptában, mert egy sem említette azt
a grófnő előtt soha.
A tisztelendő úr tehát egyedül várta a történendőket
sekrestyésével, s e várakozás hosszu időközét iparkodott valami régi
könyv olvasgatásával megrövidítni; erősen küzdve ólomnehézségü
szempillái ellen, mik a rendes órában leragadni készültek. Attól
tartott, hogy ha elalszik, mind azt fogja végig álmodni, a mit a
grófnő elbeszélt előtte, s a mit még mindig félig-meddig hitt is, nem
is.
 Az olvasás pedig rendesen arra szolgál a derék urnál, hogy az
álom ágyvetője legyen. Egy kis appetitorium az alvás előtt.
Annálfogva abbahagyta azt, s diskurálni kezdett a sekrestyéssel.
A «belső ember» e várakozásteljes órákban miről beszélhetett
volna egyébről, mint csupa merő kisértetes történetekről: a
félkerékről, a fejetlen barátról, a Luczaszék látványairól, a valóságos
prikulicsról, a Márcze Záre boszorkányról, «tánczos kovács»
lidérczhordta sok pénzéről s más efféle históriai dolgokról, miket
részint saját szemeivel látott, részint ott volt, a hol azokat a
leghitelesebb személyek elbeszélték.
«Bolondság, hazugság!» mondá, mind valamennyire a tisztelendő
úr; hanem azért az ilyen éjfél előtt hallott mesékből «tamen aliquid
haeret» valami megragad.
Csak legalább pipázni lehetne! De ebben a kastélyban nem
szabad. Megérzi azt a padlón keresztül a vár asszonya, mint a
sárkány az emberbüzt.
A sekrestyés, miután látta, hogy minden igaz történetére az
mondatik, hogy «hazugság,» gondolta magában, hogy nem szól hát
többet. Abból az lett, hogy mihelyt elhallgatott, elaludt. Olyan
édesdeden tudott a széken ülve aludni, fejét a támlára hátra hajtva,
a száját tátva, hogy tisztelendő úr megirigylé tőle.
De nem soká tarthatott irigykedése; mert a jó ember a mint
aludni kezdett, elkezdett horkolni is. S azt oly kisérteties
accordokban tudta adni, mindennemü variatióiban a «bőrhuzásnak a
fagyon» és a «kásafuvásnak,» hogy tisztelendő úr kénytelen volt őt
időközönkint megintegetni, hogy ne horkoljon olyan csunyául.
Végre ütötte a tizenkettőt a vártorony órája. Ekkor végleg felrázta
álmából a sekrestyést a pap.
– Ne aludjék kend, nem azért hoztam kendet ide magammal,
hogy itt nekem aludjék.
 A sekrestyés álomittasan dörzsölé szemeit; a pap elővette
burnótos szelenczéjét, hogy az álmot elüzze szemeiről egy
szippantással; de rögtön elmult mind a két férfiuról az álom.
Egyszerre megüté füleiket a tizenkettedik óraütés elrezgő hangja
után a földalatti mise kisérteties zengése.
Az éjféli mély csenden keresztül világosan hallható volt a papi
ének-hang, a mint azt a legbetanúltabb áldozár a kegyes latin
mondásokon végigzengeti, és azután a rázuduló kar, néha-néha
valami orgonahanghoz hasonló zene, csakhogy annál sokkal élesebb;
mintegy parodiája az orgonának, mintha az orgona az orrából
énekelne.
Mahók plébános úrnak egész testi felszine lúdbőrré borzadt e
kisértő hangokra.
– Ah! hallja kend? szólt a sekrestyéshez.
– Hogy ne hallanám? Miséznek valahol.
– Itt alattunk.
– A kriptában.
– Mi lehet az?
– Az ördög.
– Minden jó lélek dicséri az urat! rebegé a tisztelendő, háromszor
vetve magára keresztet.
– De úgy látszik, hogy a rosz lelkek is dicsérik.
Gyorsan meg lett czáfolva a sekrestyésnek e jámbor véleménye a
rosz lelkek felől, mert a legünnepélyesebb antiphona hangjaiból
egyszerre mintegy ördögi kardal rivallt fel a kriptából: «Gyere be
rózsám, gyere be, csak magam vagyok ide be. Két czigánylegény
hegedül, csak magam járom egyedül!» S a dal vége elvegyült a
felsivitó kaczagás, ujjongás, asszonyi nyihorászás és férfiui hahota
pokoli hangzavarában.
 A tisztelendő, ha az ájtatos solo-nál csak reszketett, e fertelmes
ensemblera egészen összeesett ijedtében. Meg volt zsibbadva
minden tagja, a homlokát kiverte a hideg izzadság.
– Ez a pokolbeli sátán műve odalenn.
Épen így beszélte azt el előtte a grófnő.
– Mihály! monda fogvaczagva, hallotta kend ezt Mihály?
– Hogy ne hallottam volna? Süket volnék akkor. Gonosz lelkek
szombatja van odalenn.
Ekkor csengetyühang szólt közbe, a lárma elhallgatott s újra
folytatta az éneklő hang a misét.
– Mit kellene tennünk? szólt Mahók úr.
– Mit tennünk! leszállni a kriptába s exorcisálni a gonosz lelkeket.
– Micsoda? Egyedül?
– Egyedül? szólt Mihály hetvenkedve. A seregek urának nevével.
Aztán ketten vagyunk. Volnék csak én pap, volna csak én rajtam a
stola, meg a fejemen a négyszegletü sipka: egyedül lemennék
közéjök a szentelt víztartóval, s ha elkiáltanám magam: «Apage
satanas!» elűzném magam elől a pokol minden legióit.
A tisztelendő úr restellte, hogy a sekrestyésének több bátorsága
van és erősebb hite a gonoszszal megküzdeni, mint neki magának.
– Hiszen én mennék szivesen; de egyszerre úgy beleállt a
lábaimba a köszvény, hogy nem vagyok képes a térdeimet
meghajlítani.
– Már pedig az nagy szégyen lenne ránk nézve, ha mi most,
hallván a kisértetek lármáját, nem mernénk közéjük lemenni.
– De ha nem birom a lábaimat.
 – Mondok valamit. Üljön fel a tisztelendő úr az én hátamra, vegye
kezébe a szentségeket, majd én viszem a lámpást.
Ezen ajánlat elől nem lehetett kitérni.
A pap az Istennek ajánlotta lelkét, megkeményité szivét s
elszánta magát, hogy megvívja hát az alvilági harczot a hit szent
fegyvereivel.
– Ne költenénk fel még valakit a háznál? Mindenkit. És
processióval mennénk ellenségeink ellen.
– Dejsz ez a sok félénk leánycseléd ki nem bujik a dunnája alól,
ha azt mondjuk neki, hogy kisértetek járnak, ezért az egész
kastélyért. A férfi-cseléd meg nem jöhet be a majorból, mert minden
ajtó be van zárva.
Mahók urnak el kellett magát szánni, hogy segítő felével egyedül
induljon meg a kemény ütközetbe.
– Jerünk tehát!
Mihály gazda leguggolt a pap előtt s felvette nagybecsü terhét
nyakába.
– De el ne ejtsen kend! inté őt a lelkész úr, mikor már rajta ült,
mint Anchises Aeneáson.
– Ne tessék félni. Nem roppant még meg az én derekam.
Azzal kezébe vette Mihály gazda a lámpást, a papnak kezébe
adta a szent szertartási eszközöket s megindult vele kifelé.
Az előtornáczba érve, úgy érzé Mahók úr, hogy ott még hidegebb
van, mint a növényházban volt. Az az egy kis homályos szövétnek, a
mit Mihály mester tartott a kezében, nem világította meg a hosszu
folyosót, csak épen a legközelebb eső falakat, a mik mellett
elhaladtak s a miken végig nagy elfeketült rámákban festett
pánczélos vitézek avult képei jöttek és tüntek el két felől: a
bondavári hős vezérek hadnagyai és alvezérei, kik banderiumaikat
vezették egykoron törökre, velenczésre és kuruczra. Azok is
integettek a két lelki harczosnak, hogy csak menjenek, majd
megtalálják őket együtt odalenn uraik széktámlája mögött.
A folyosó közepén következett a lejárat a kastély földalatti
részeibe. Az egy vasajtóval volt elzárva. Tisztelendő úrnak csak az
ajtónál jutott eszébe, hogy hisz az ajtónak kulcsa is van, s azt ő a
növényházban feledte. Tehát oda vissza kellett lovagolni. A
növényház ajtajában Mihály gazda azon észrevételt koczkáztatá,
hogy egy valami kemény tárgy nagyon ütögeti az ő testi oldalbordáit,
vajjon nem a kérdéses kulcs az a tisztelendő úr reverendája
zsebében? Mahók úr odanyult s valóban úgy tapasztalá, hogy a
keresett kulcs ott van nála. Tehát harmadszor is végig kellett tenni a
veszszőfutást az őskori harczosok fenyegető arczképsorozata között
a lépcső-gádorig.
A kulcs nyikorogva fordult el zárában s a gádorba lépőket azonnal
megüté valami nehéz, dohos szag, minő a ritkán szellőztetett
földalatti helyiségekben szokott lenni.
– Az ajtót hagyjuk magunk után nyitva, monda a plébános,
gondolva a netaláni gyorsított visszatérés esélyeire.
Azzal megkezdődött az alászállás a lépcsőkön.
Tisztelendő úr minden lépcsőfoknál jobban kezdé észrevenni,
hogy a paripája még jobban fél, mint maga; annálfogva még jobban
megragadá baljával annak gallérját, s lábszáraival erősebben
átszorítá a nyakát.
– Jajaj! tisztelendő atyám, ne szorítson a térdeivel, mert
megfulladok!
Huh, mi volt ez? Egy fekete tárgy suhant el fejeik fölött.
Egy denevér! A kisértetek előpostája!
– Mindjárt odaérünk! biztatá lovasát Mihály gazda, és fogai
vaczogtak bele.
 A míg a csigalépcsőn áthaladtak, a földalatti zaj kevésbbé
hallatszott, hanem a mint a pinczefolyosóra leértek, ismét előtört az
teljes alvilági borzasztóságában.
A pinczefolyosó hosszu volt s egyik szárnya a lépcsőzettől balra a
pinczékhez vezetett, a másik a kriptákhoz. Átellenben a
lépcsőlejárattal pedig volt egy keresztfolyosó, mely a szabadba
kivezetett, nyolcz lépcsőnyi felhágással egy áttört művű rácsajtóval
záródva, melyen keresztül a folyosót szabadon járta a külső lég.
«Huh! szinte elfútta a lámpásunkat a légvonat!» jegyzé meg a
tisztelendő úr.
Légvonat? Jó lett volna, ha csak légvonat lett volna; de a mint
Mihály gazda három lépést tett előre a kriptaajtó felé, mindjárt
kitünt, hogy minő dolgok várnak ott reájuk?
A folyosó tulsó végén lobogott valami kékes láng, hasonlatos
azokhoz a lángokhoz, a mik Sz.-György éjszakáján felvetik magukat
a földből, ott, a hol a kincs van elásva, midőn «tisztul a pénz».
A kékes láng előtt pedig ott állt, vagy ült, vagy guggolt, vagy mit
csinált egy törpe fehér alak. Alig volt három lábnyi magas; de nagy
idomtalan feje volt.
A mint a törpe rém észrevette a közeledőket, egyszerre magasra
lobogott fel a kékes láng, most már sápadt halotti fényt árasztva el
az egész folyosón, s a fény mellett a törpe alak elkezdett lassankint
felnyúlni, elébb hat láb, aztán nyolcz láb, végre két öles magasra!
még hosszabb árnyékát a fellobogó szürke láng, mint fekete kigyót
tánczoltatá végig a folyosó márvány-padlatán, míg az emelkedő fő
kisértetes bikabömböléssel veré fel a boltozat viszhangját.
De Mihály gazdának sem kellett több. Megfordult terhével együtt,
s elkezdett inalni visszafelé. Egy fatális magános lépcső volt a
pinczefolyosó közepett, a mit nem vett észre, abban elbukott, jó,
hogy el nem harapta nyelvét, s végigesett a rajta ülővel együtt a
kövezeten. Estében a lámpást is összetörte; az kialudt, sötétben
Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.

More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge

connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.

Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and

personal growth every day!

ebookmasss.com